Meglepő fordulóponthoz érkeztünk, amikor Lee Sedol gobajnokot elverte a DeepMind által kifejlesztett mesterséges intelligencia (MI). A go az emberiség legrégebbi táblajátéka, többezer éves, a sakknál googolnyival (itt képzeljünk el egy 1-est száz 0-val a végén) bonyolultabb. Legmagasabb szinten jegyzett profi játékosait, mint amilyen Sedol nagymester volt, hatalmas tisztelet övezi átlagfeletti értelmi képességeiknek köszönhetően. Három évvel a 2016-os összecsapást követően a fiatal reménység visszavonult, mondván nem lehet többé világbajnok az egyre nyomasztóbb gépi fölény miatt.

Persze a vereség híre leginkább csak a nagyközönséget lephette meg, a szakembereket kevésbé. Ugyanis a mesterséges intelligencia addigra már meghódította az internetet, a pénzügyi szektor, a logisztika és számos egyéb iparág jelentős részét. Tavaly azzal került címlapokra, hogy a fehérjehajtogatás 50 éve megoldatlan problémáját fejtették meg vele néhány nap alatt. (Az alkalmazott program leírása és forráskódja 2021 júliusa óta bárki számára ingyenesen elérhető.)

Ez az MI, nem az az MI, de elképesztő potenciál rejlik benne

Sokan úgy gondolnak a mesterséges intelligenciára, mint valami gyilkos robotra, vagy a Mátrix-filmek gonoszan vicsorgó Smith ügynökét látják benne. Ezzel szemben a jelenleg létező mesterséges intelligencia “csupán egy szteroidon nevelt hatalmas táblázatkezelő, egy eszköz, olyan, mint az Excel” – mondta frappánsan Kai-Fu Lee komputertudós, volt Apple-, Google- és Microsoft-vezető, a legnagyobb kínai AI-befektető, a Sinovation Ventures elnöke. A szakértő hozzátette: az MI kezelését “egy okos mérnökinformatikus hetek, maximum hónapok alatt elsajátíthatja”.

Mikor jön a Terminátor? … Az artificial intelligence (mesterséges intelligencia) kifejezést John McCarthy, amerikai matematikaprofesszor alkotta még 1955-ben. Az MI-nek három válfaját különböztetjük meg: 1. a gyenge vagy szűk MI-t, 2. az erős vagy általános MI-t (amely nem csak egyetlen speciális területen versenghet velünk; és nagyjából úgy kell elképzelni, mint A nő c. mozifilm multidimenziós Samantháját). 3. Végül van a mesterséges szuperintelligencia, mely minden szempontból meghaladja az embert. … Egyelőre az általános és szuper MI-nek nyomát sem látni, és valószínűleg ez még hosszú-hosszú évtizedekig így lesz. De higgyék el, a meglévő “gyenge” MI alkalmazása épp elég feladattal és változással jár!

A mesterséges intelligencia felemelkedése csaknem tíz éve kezdődött, akkora érte el a számítógépek teljesítménye, a digitális adattárolás megfizethetősége a szükséges szintet. Az MI táplálásához, okosításához rengeteg adat szükséges, amit megfelelő számítási, tárolási kapacitás nélkül nem lehet feldolgozni.

Összehasonlításképp: ma egy okostelefonban milliószor erősebb processzor található, mint azokban a NASA-számítógépekben, amelyek segítségével Neil Armstrongék a Holdra szálltak. Ugyanakkor az MI tarolásához, a hardverugráson túl, a deep learningnek (mély tanulásnak) nevezett gépi tanuló algoritmusok megjelenése is elengedhetetlen volt.

A mély tanulás nem más, mint egy “óriási mintafelismerő motor”, fogalmaz tömören Kai-Fu Lee. A bemeneti és kimeneti alaprétegek között húzódó “mélyben” (innen az elnevezés) ezernyi szoftveres rétege van az MI-nek. A mély tanuláson alapuló, és az agyunk szerkezetét utánzó, neurális hálók emberi beavatkozás nélkül olyan apró különbségeket és bonyolult összefüggéseket is észlelnek, amelyek számunkra sokszor észrevehetetlennek, megmagyarázhatatlanok. Ráadásul ezek a rendszerek öntanulók, önfejlesztők, és minél több adathoz jutnak, annál ügyesebbek, értelmesebbek lesznek.

A mesterséges intelligenciába ömleszthető adatok változatossága szinte végtelen: fényképek, GPS-koordináták, a böngészési és fizetési előzményeink, egy ipari berendezés működési paraméterei (felhasznált energia, hőmérséklet) stb. – gyakorlatilag mindent megemészthet. Pusztán adatokra és jól definiálható célokra, kérdésekre – például Macska látható a képen? Milyen hirdetést mutassunk? Kapjon hitelt az igénylő? Mikor várható a gyártósor meghibásodása? stb. – van szükség, és a gép majdnem hibátlanul ontja a válaszokat.

Mindebből következik, hogy nincs olyan iparág, és az életnek nincs olyan területe, amelyet ne alakítana át gyökeresen a mesterséges intelligencia. Egyesek szerint soha nem látott gazdasági fellendülés vár ránk. A PricewaterhouseCoopers becslése szerint 2030-ig 15,7 trillió dollárnyi hozzáadott értéket adhat globálisan az AI-technológiák alkalmazása.

Az MI fejlődése fejlődése szempontjából a magyaroknak sem kell túlságosan szégyenkezniük: a Microsoft felmérése szerint a hazai vállalatok negyede már érett MI-felhasználónak tekinthető.

Ha valaki még ennél is szemléletesebb képet szeretne kapni a ránk váró jövőről, az lapozza fel Kai-Fu Lee és Chen Qiufan sci-fi-író szeptemberben debütált “AI 2041: Ten Visions for Our Future” című kötetét. A két szerző hétköznapi történetekkel és a hozzájuk fűzött tudományos magyarázatokkal teleportálja olvasóit egy nem is olyan távoli világba.

Se nem mesterséges, se nem intelligens

Azt mindemellett Kai-Fu Lee is elismeri, hogy a mesterséges intelligencia felhasználásának lehetnek árnyoldalai, veszélyei is. A jólétért, kényelemért cserébe le kell mondanunk privát szféránk egy részéről. Az egyre olcsóbbá, hatékonyabbá váló gépi munka pedig munkavállalók millióit kényszerítheti pályamódosításra, élethosszig tartó tanulásra.

Az MI egyik legfőbb nemzetközi kritikusa, Kate Crawford professzor még ennél is továbbmegy, amikor frissen megjelent könyvében amellett érvel, hogy a mesterséges intelligencia “se nem mesterséges, se nem intelligens“. A társadalomtudós-kutató szerint ugyanis az MI-t emberek hozták létre, ezért nem lehet mentes az emberi hibáktól, előítéletektől, amelyek negatív következményeit az automatikus, ellenőrizhetetlen működés sokszorosára nagyíthatja; továbbá természeti erőforrásaink kimerítésével és aggasztó mértékű környezetszennyezéssel járhat (lásd például lítiumbányászat).

A fejlesztések hosszútávú, stabil működést biztosíthatnak

A mesterséges intelligencia pozitív és negatív hatásait, a belőle fakadó jólétet, kényelemet, a személyes kiteljesedésre fordítható többletidőt kell összevetnünk az okozott természeti és társadalmi ártalmakkal. Ez azonban nem könnyű feladat. Egy dolog szinte biztos: olyan mértékű átalakulás vár ránk – egy évi kétszámjegyű növekedést produkáló szektorról van szó az IDC friss előrejelzése alapján – , ami mellett az Internet, az okostelefonok és a közösségi média keltette változáshullámok mind eltörpülnek. A globális felmelegedés mellett az MI jövője korunk egyik legégetőbb kérdése, aminek ott kell lennie mindannyiunk napirendjén.

Az Érkezés című novella (melyből később Oscar-díjas film született) világhírű szerzője, Ted Chiang bájos robotmeséjéből (“A szoftveres objektumok életciklusa“) kiderül, hogy jobbára csak rajtunk múlik, mivé fejlődik és hogyan élünk az MI-vel.